Örülök hogy anyám emlékhelye egyben van.Azon kívül hogy néhány gyertya elaludt más nem történt vele, még az a festmény se sérült meg amit még tőle kaptam.Az gyönyörű Illatka festmény.
A barlang se sérült meg nagyon, csak hátul az a rész ahol én alszok.
*Suzume letérdel az emlékhely elé*
-Anyám kérlek hallgass meg, nagy szükségem van most rád.Beszélnem kell veled és az őseimmel!
-Lányom hunyd le a szemed...
-Anyám te vagy az?-Suzume lassan becsukja a szemét.
~
Mi történik?Várjunk csak hallok valamit...annyira ismerős...ez itt az otthonom?Mit keresek itt?
-Apa mikor jön Kouga?-kicsi Suzume
Az én lennék gyerekkoromban?
-Nemsokára itt lesz!
Apám!
-Szia Suzume! Kellemes reggelt!
Ő pedig...Kouga?
*Kouga meghajol Suzume apja előtt*
-Jó reggelt! Elmehetek Suzumeval játszani?-kicsi Kouga
-Persze! De siessetek majd, Suzumenak kell majd gyakorolnia.
-Tudjuk Apa! Most már mehetünk?-Suzume
-Menjetek csak.
-Suzume majd megint mutasd meg az új trükköd!-mosolygott kicsi Kouga
-Gondoltam hogy ezt fogod kérni!-mosolygott Suzume -Megint csupa vizes leszel!-nevetett
-Héj! Ez nem ér!
Az utolsó találkozásunk Kougaval, bárcsak később kezdtem volna el az igazi edzéseimet.
-Gyermekem nyisd ki a szemed!
*Suzume lassan kinyitja a szemét*
-Anyám!-Suzume szorosan átölelte az anyját, szeméből folytak a könnyek-Annyira hiányoztál!
-Nekem is hiányoztál kislányom!-szorította magához-Mond Suzume miért hívtad össze a tavi tündérek ősi családját? Ilyet még sohasem kértél tőlem.
Suzume felállt és körülnézett, csak most vette észre hogy egy hatalmas trónteremben van és ahol a többi tavi tündér egy óriási asztalnál ült.
-Azért hívtam össze a családot...mert kiszabadult az oroszlánszellem
Mindenki egyszerre szisszent fel.A tündérek sugdolózni kezdtek, rengeteg szem Suzumera szegeződött.
-Csöndet a trónteremben!
A teremben hirtelen néma csönd lett.Egy nagy hatalommal rendelkező tündér kelt fel a trónszékről. A tavi tündérek fejedelme.
-Mond gyermekem hogyan fordulhatott ez elő?! Ki a felelős ezért?-kérdezte felháborodva a fejedelem.
-Nagy hatalmú fejedelem.Fogalmam sincs arról hogy ki tehette ezt a szörnyű tettet, de biztosan meg fog fizetni ezért.Lehetséges hogy egy nagyobb hatalmú szellem törte fel a pecsétet.
-Suzume, gyermekem.Azt feladatot kapod tőlem hogy öld meg azt aki feltörte a pecsétet és zárd el újra az oroszlánszellemet a farkasszellem segítségével.-mondta a fejedelem
-Egy farkasszellem segítségével? Mármint akit az előbb láttam a látomásomban? Kougaval?-kérdezte Suzume
-Igen lányom.-bólintott a fejedelem-Egyesítsd a fegyvereid, találd meg Kougat és együtt győzzétek le az oroszlánszellemet.
-Nagy hatalmú fejedelem, hiszen már évek óta nem találkoztam Kougaval még hírt sem hallottam felőle.-mondta Suzume-Biztos vagyok benne hogy már régen elfelejtett.
És már jegyese is van, minek törjem magam?
-Akkor gyermekem az összes erődre szükséged lesz, hogy legyőzd az oroszlánszellemet.
-De akkor meg fog halni!-mondta Suzume anyja
-Csak ez lehet a másik esélye.-mondta a fejedelem
-Térj vissza Suzume a testedbe-ölelte át Suzumet-És tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy legyőzd az oroszlánszellemet.Mindenki számít rád, tudom hogy engem és apádat is büszkévé fogsz tenni.-mondta Suzume anyja
-Térjek vissza a testembe?Miért most hol vagyok?-kérdezte Suzume
-Ott ahol a tündérek haláluk után tovább élnek.-fejedelem
Kagome
Suzume végre felébredt.Hála az égnek!
-Látomásod volt?-kérdezte Mei
-Hát nem egészen látomás volt.-kelt fel a földről Suzume-Inkább sikerült bekerülnöm egy másik világba.Találkoztam az őseimmel.
-És elmondták hogy hogyan tudod legyőzni az oroszlánszellemet?-kérdezte Sue
-Igen elmondták.Viszont ezt holnap szeretném megvitatni. Kagome, szeretnék veled ma este találkozni, teliholdkor a vízesésemnél.
Miért pont velem?
-Suzume biztos vagy ebben?-kérdezte Mei
-Igen.
-Teljesen biztos?-kérdezte rögtön Sue
-Igen. Inuyasha!-fordult hozzá Suzume
-Hm?
-Te pedig ne mondj semmit, amíg távol vagyok mert megöllek...most pedig ha megbocsátotok, elmegyek sétálni egyet.
Suzume megfordult és besétált az erdőbe.Kis idő múlva megszólalt Kagome
-Inuyasha miért mondta ezt neked Suzume?
-Mert mondott nekem valamit, amit nem szabad elárulnom.-vonta meg vállát Inuyasha
-Miért nem?-kérdezte Kagome
-Mert ezt a dolgot ő akarja elmondani.-mondta Inuyasha
-Hát jó.
Mekkora titok lehet ha még Inuyasha sem mondhatja el?
-Pssszt!Kagome ébren vagy?-mondta Sue
-Héj Kagome, gyere mennünk kell!-noszogatta Mei
-Mi?-ásít-Hova kell mennünk?-Kagome
-Suzumehez! Már ott van a vízesésnél, siessünk mindjárt telihold!-Sue
-Induljunk Kagome. Hozd az íjad hát ha kelleni fog -Mei
Mei és Sue mentek elől, Kagome pedig követte őket. Minnél beljebb mentek az erdőbe annál sötétebb lett, szerencsére több szentjánosbogár is megvilágította az útjukat.
-Abba a barlangba kell bemennünk.-mutatott egy barlangra Sue
-Egy kicsit félelmetes, de egy idő után hozzá fogsz szokni.- mondta Mei
Mei és Sue könnyedén beléptek a barlangba, biztosan már többször jártak itt.Tényleg félelmetes ez a barlang.A barlang falából fényes,csillogó koponyák lógtak ki.Attól még hogy szépek, van bennünk valami amitől kiver a víz. Meivel és Sueval hirtelen a barlang végéhez értünk és kijutottunk egy másik helyre, ez inkább volt egy átjáró mintsem barlang.Ez a hely egyszerűen gyönyörű volt.Egy széles sziklaperemen haladtunk végig...előttünk egy csobogó vízesés volt.Lenéztem és látszott hogy egy sekély kis tó van a szikla végénél, korallok voltak benne és apró halak.Mintha egy gyönyörű tenger mellett haladnék el egy tanulmányi kiránduláson.Ez hogyan lehetséges?
-Suzume vízeséséhez nemsokára odaérünk.A vízesés kint van egy réten egy másik barlang vezet minket oda.-mondta Mei
Egy elágazó szakaszhoz értünk, ahol balra fordultunk és kiértünk egy erdőbe.Befelé haladtunk és egyre sötétebb volt.Szerencsére előttünk szentjánosbogarak egy kis fényt adtak hogy lássunk valamit.Nemsokára egy kisebb részhez értünk ahol nem voltak fák és úgy nézett ki mit egy kisebb bejáratú rét.
-Köszönöm lányok, most már elmehettek!
-Igenis!-Mei, Sue mondták aztán megfordultak és elmentek.
Kagome a hang irányába indult majd meglátott egy árnyat.
-S-Suzume?
Suzume megfordult és közelebb ment Kagomehez.A szeme ezüstösön csillogott, homlokán egy félhold volt, amiből vízililiom és csigavonal minták jöttek ki és fogták körül az arcát, nyakában egy nyaklánc lógott, derekáig érő hófehér haját a szél könnyedén lengette.Egyszerű fehér ruhában volt és a kezein valamint a lábain folytatódtak a tetoválások.
Suzume homlokán annyira ismerős nekem ez a jel.
-Annyira azért nem vagyok furcsa hogy így bámulj rám...-mondta Suzume
-Ne haragudj Suzume csak az a jel a homlokodon...tudod van egy szellem akinek pont ilyen jel van a homlokán, de tényleg színtisztán has...
-Sesshoumarunak.-mondta halkan Suzume
Suzume tud Sesshoumaruról? De hát honnan?
-Kagome...az egész egy teliholdas éjszakán történt.Egyedül vándoroltam az erdőben.Az ősök megmondták hogy azon az éjjelen végre átváltozok tavi tündérré de viszont semmivel nem léphetek kapcsolatba, mert az veszélyt jelenthet rám nézve.Viszont azon a napon volt egy látomásom Sesshoumaruról hogy mi fog történni ha találkozok vele próbáltam őt elkerülni, de az útjaink keresztezték egymást...
~
Az erdőben sétáltam és megláttam egy árnyat.Félelmetes volt, sugárzott belőle hogy nagy tekintélyű tiszta vérű szellem.
-Ki az?
Akkor kilépett Sesshoumaru a sötétségből és felismertem az arcát.
-Sesshoumaru...
-Ki vagy te? Talán ismerlek hogy a nevemen szólítasz?
Áradt a hidegség a hangjából.De nem akartam hogy meg tudja ki vagyok, tudtam hogy fél szellem lévén bármikor megölhet egy tiszta vérű szellem.Futni kezdtem...
Be futottam egy erdőbe és fel másztam egy magas fára,megpróbáltam a szagomat elrejteni a fa gyümölcsének illatával és amint tudtam mozdulatlan maradtam.
-A csel nálam mit sem ér...-mondta Sesshoumaru
Sesshoumaru ekkor a mérgező ostorával félbe hasította a fát amin rajta voltam, de éreztem hogy nem csak a fát de engem is el talált az ostor.Leestem és nem csak az ütés fájdalma de még az ostortól kapott seb is szenvedést okozott.-Válaszolj. Ki vagy mielőtt még megöllek.
-A nevem Suzume...félszellem vagyok.Félig farkasszellem és félig tavi tündér vagyok.
Abban a pillanatban remegés járta át az egész testemet.Éreztem ahogy a változás végig járja a lényemet, iszonyatosan fájdalmas volt és mind ezt Sesshoumaru előtt történt.
Utána felálltam és szembe néztem Sesshoumaruval.Egy ideig álltam a pillanatát de aztán egy kis időre mintha elkerekedett volna a szeme.Rá mutatott a homlokomra.
-Mit keres a homlokodon a jelem?-villant meg a szeme
-Mikor megvágtál kapcsolatba léptem veled és a fegyvereddel.Egy részben át vettem a tulajdonságodat, ezért nézek most így ki.
Azért hogy ne haljak meg,cserébe mindent el kellett neki mondanom a származásomról, hogy honnan tudtam a nevét és minden olyan dolgot amire kíváncsi volt, mind eközben fenyegetően nézett...
~-Szóval már elég régóta ismered Sesshoumarut.-mondta Kagome
-Igen elég régóta.-mondta Suzume
-Suzume említetted hogy le kell győznöd az oroszlánszellemet, mikor találkoztál az őseiddel.És azt szeretném megkérdezni hogy tudunk-e valahogyan is segíteni a legyőzésében?-kérdezte Kagome
-Nem Kagome, sajnos nem tudtok.Ezt a harcot nem nyerhetitek meg, ezt nekem kell megoldanom.Az őseim azt mondták hogy csak egy farkasszelem szellem és a fegyvereim egyesítésének a segítségével tudom legyőzni az oroszlánszellemet.-sóhajtott
-Kivel Suzume?
-...a jegyeseddel...-mondta alig halhatóan
A jegyesemmel? De hiszen nekem nincs is jegyesem!
-Suzume, nekem nincsen jegyesem, nem tudom kire gondolsz.-mondta Kagome
-Megmutatom.
Suzume megfogta Kagome kezét azzal egy villanással el tűntek.
Suzume
Suzume és Kagome egy rétre érkeztek meg.A rét mögött pedig kunyhók és fák álltak.
(-Ez lenne itt szülőfalum.-mondta Suzume)
(-Gyönyörű ez a táj! Várj csak...miért ilyen a hangom?-kérdezte)
(-Mert pillanatnyilag a múltban vagyunk. Itt ilyenkor a hang teljesen megváltozik és nem hallható más kívülállók számára.-magyarázta Suzume.)
Suzume és Kagome lassan haladtak lefelé a dombon, majd Suzume el vezette Kagomet régi otthonába.
Mikor beléptek hangokat hallottak.
-Jó reggelt kicsim!
(-Ő itt az édesapám.-mondta Suzume)
Ekkor egy szobából előlépett egy kis farkasszellem. Suzume volt az kiskorában.
-Jó reggelt papa!
-Édesem, rengetegszer mondtam már hogy mielőtt eszel menny el mosakodni.
-Máris papa!-mondta Suzume
(-Nagyon édes voltál Suzume kiskorodban!-mosolygott Kagome)
(-Meglehet.-pirult el Suzume)
-Kész vagyok papa! Mi a reggeli?
-Sült vadkan.
-Az a kedvencem! Neki is látok...nyamm.
-Jó is lesz, úgy érzem Kouga nemsokára ideér.
-Rendben.-mosolygott Suzume
Pár perccel később a kis Kouga belépett az előtérbe Suzume apja pedig kiment hozzá.
-Szép jó reggelt Atmosz bácsi!-mosolygott Kouga
-Neked is jó reggelt Kouga!-mosolygott Atmosz.-Nézzenek oda csupa kosz vagy.Talán vakondot kerestél vagy csak nagyon sáros kint az idő?
-Nem Atmosz bácsi! Ide felé jövet találtam a porban egy kristályt, kiástam és nézze csak Atmosz bácsi! Ugye milyen szép?-mondta Kouga nevetve
-Nagyon szép Kouga. Azért jöttél hogy el vidd megint játszani Suzumet?
-Igen Atmosz bácsi! Apukám megengedte hogy el mennyek vele játszani reggel.
-Biztos hogy egy kis idő múlva végez a reggeliével.
Abban a pillanatban Suzume ki jött a szobából és az előtérbe lépett.
-Befejeztem papa!...Kouga!-kiáltott Suzume örömtelien
-J-jó reggelt Suzume.-mondta Kouga
-Neked is jó reggelt! Ma is elmegyünk játszani?-odafordult Atmoszhoz -Papa, ugye elmehetek Kougaval játszani? Légysziii!-kérlelte Suzume
-Persze kicsim, de tudod mikor kell hazajönnöd amikor...
-...amikor a nap magasan jár és akkor elkezdjük az edzésem...Tudom papa már vagy ezredszerre mondod...
-Ne aggódjon Atmosz bácsi!Megvédem Suzumet!-mondta Kouga
Atmosz mosolyogva összeborzolta Kouga haját.
-Meghiszem azt! Na menjetek!
Suzume és Kouga ki futottak a házból majd az erdő felé futottak ami egy kisebb dombon helyezkedett el.
(-És most? Utánunk?-kérdezte Kagome)
(-Igen.-bólintott Suzume)
Kagome és Suzume követték a múltbeli Kougat és Suzumet addig amíg ők meg nem álltak egy kis tó szélén.
-Képzeld Kouga, tanultam egy trükköt.Megnézed? Még a papámnak sem mutattam meg!-mosolygott Suzume rálépett a tó vizére és lassan de biztosan úgy lépegetett előre rajta mintha csak egy átlátszó,szilárd talaj lenne a lába alatt.
-Suzume! Ez ÓRIÁSI!!!-ámult Kouga
Suzume utána büszkén ment vissza Kougahoz.
-Szerintem is! És van még valami!
Suzume a két kezébe vett egy kis vizet, gömböt formált belőle, majd rádobta Kougara aki csurom vizes lett tőle.
-HÉÉÉ!!!Ezt most nagyon meg fogod bánni!-mosolygott Kouga
Kouga elkezdte kergetni Suzumet, aki nevetve futott előtte.
-Nem kapsz el! Nem kapsz el! Lassú csiga vagy!-nyújtotta ki a nyelvét Suzume
-RAAAARGH!-ugrott Kouga Suzumera- Megvagy!
-Kouga, szállj le rólam, nehéz vagy!-pufogott mosolyogva Suzume
-Bocsi, ne haragudj!-segítette fel Suzumet- Lassan indulnunk kellene visszafele.
-Kouga, kérdeznék valamit-szorította meg a fiú kezét
-Hm?-nézett vissza
-Mond...jó velem játszani, mert ugye lány vagyok...és nem fiú...szóval...jobban szeretsz velem játszani mint a többiekkel? Meg hát nem is vagyok teljesen tiszta vérű sem és hát...-kérdezte zavartan
-Suzume, ne aggódj hogy nem vagy tiszta vérű szellem, ez engem soha nem zavart és az sem zavar hogy lány vagy. Veled sokkal jobban szeretek játszani, veled...hogy is szokták mondani...nem kell megjátszanom magam.
Suzume átöleli Kougat, mire a fiú elvörösödik
-Köszönöm Kouga.-mosolygott Suzume
-Sz-szívesen Suzume. Ideje lenne vissza indulnunk, apukád már biztos aggódik.
-Rendben, menjünk.
A két kölyök Suzume és Kouga visszaindultak a faluba, míg Kagome és Suzume ott maradtak.
Suzume nem tudta már megőrizni a nyugalmát, eleredtek a könnyei.
(-Suzume? Miért sírsz? Minden rendben?)
(-Igen, persze. Csak kicsit furcsa belegondolni, hogy az egyik legfontosabb személy számomra, a te jegyesed.)
(Ezt nem értem Suzume. Nekem nincs jegyesem...ha Kougara gondoltál akkor valamiben tévedtél.)
(-De hiszen...láttam az egyik látomásodban hogy megkérte a kezed...)
(-Az tényleg megtörtént, és már elég régen. De elutasítottam és megmondtam neki hogy mást szeretek.)
(-É-értem...csak tudod azt hittem, jobb ha megmutatom neked ezt, hiszen engedélyt kell tőled kérnem mert...)
(-Semmiért sem kell engedélyt kérned Suzume. Szereted őt nem? Hát mond meg neki!)
(-Köszönöm Suzume.De nem tudom hogyan fogom megtalálni Kougat. Kisgyerek korom óta nem láttam.És ő vele tudnám legyőzni a szellemet.)
Suzume megfogta Kagome kezét is eltűntek.
Suzume
-Szóval ezek csak puszta képek a látomásaidból? Ez fantasztikus! Hogyan csináltad?-kérdezte Kagome
-Már nem is emlékszem, ezeket a halakat és teknős illúziókat akkor készítettem mikor ide kerültem és az már elég rég volt.
-És mond Suzume, van más mód esetleg ha nem találjuk meg Kougat?
-Igen van. De az az egyik legveszélyesebb opció.Ha le akarom győzni az oroszlánszellemet akkor az összes erőmet fel kell használnom ami bennem van.
-Az összeset? De hát akkor...
-Akkor meg fogok halni.Ezért vagyok azon hogy minél előbb megtaláljam Kougat, nem akarom itt hagyni egyedül Meit és Suet.Elég nagy sokk volt nekik az is hogy lemészárolták a mieinket.
-Ne aggódj Suzume meg fogjuk találni.-nyugtatta Kagome
-Én is remélem.-Suzume fel kelt a szikláról.-Ideje lassan menned Kagome, de mielőtt elmész szeretnék neked adni valamit.
Suzume levette a nyakláncát.
-Ebben a kis üvegcsében illatka kivonat van. Nagyon erős gyógyító hatása van, akár egy cseppje is be tudja gyógyítani egy röpke pillanat alatt valakinek a sérüléseit.Kérlek vedd el és használd.
-Köszönöm Suzume. Örömmel.
Inuyasha
Hol van már Kagome? Már elég régóta elmentek. Remélem nem keveredett semmibe és nem esett baja. Lehet el kellene mennem érte.
